rehab

jé,sikerült leírnom ezt a szót jóérzéssel🙂

A rehabilitáció nem addig tart,amíg már nem fáj. Szegény lábfejem így kénytelen elszenvedni nap mint nap az összes mozgásfunkció és mozgástartomány megkísértését. Nagy gond nincs,de a kettes kompartment nem valami jól üzemel, ergo a lábujjfelemelés minden lábujjal valamint a mutatóujj elválasztása sértődéseket von maga után, furán csikizve húzódik (nem recseg). Kicsit érzem a másik oldali csípőmet is, hát persze, az a nagy rohanás meg az nemtomhány kilométer,meg a középkori kastély lélegzetelállító csúszós (ott minden vizes,de legalább nedves) csigalépcsőjén való felmenetel,meg azóta mindenmás nem volt egy Nagyon Nagy Pihenő, kicsit többet dolgozott az donor oldal.

De nagy gond nincsen, csak még hangolni kell,mert pár funkció kicsit hamiska.

A rehabilitáció akkor ér véget,ha a normális ízületi mobilitásom és az erő helyreállt. Addig lábfejtorna stabilitásban, és csípő meg izommemóriás kis gyakorlatokkal fűszerezem azt. Ja meg ha a rőngen azt mondja,hogy kóser,go.

Itt még egy szép kép ,a csodálatos Ireland( a kastély tetejéről)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: