The No-Max-Person

Vagyis szerény személyem.

Gondolkoztam megint azzal a néhány agysejtemmel,hogy mi is a pálya ezekkel a célkitűzős dolgokkal. Lehet,hogy karakter kérdése. Meg a Toncs Peti is eszembe jutott, aki az első RKC konferencián mondott egyet:

az irracionális cél megöli a gyereket

és bőven beszélt arról, hogy hogyan is tűzi ki a célokat-részcélokat a sportolóival.

Namost én, aki azért mozgok,hogy jó passzban legyek, és a módszerválasztás  tök véletlenül olyan jól sikerült,hogy RKC lettem (milyen jól jön ez olyankor is,mikor egy kyokushinkai szadizós edzésre beesik az ember pölö), szándékaimban is ehhez méltó vagyok,és nem próbálok úgy tenni,mintha élsportoló lennék,bár az erőhöz valamicskét és a mozgáshoz megint valamicskét értek.

Nem szeretnék versenyezni sem shotokanból se,idővel,mert nekem ebből az egészből az önző öröm kell,amit ilyen vagy olyan mozgássorok elsajátítása, gyakorlása ad.

Ilyen ez a max-kérdés is. Ha belegondolok, jó tudni, mire vagyok képes, ha jó passzban vagyok egy edzőtáborban RKC-k között. De ugyanerre nem vagyok képes például totál átfázva ugyanúgy RKC-k között.Az életminőségemen ez  a tudás túl sokat nem javít, ellenben a nem látványos mindennapi gyakorlások, amelyeket úgy szeretek, azok igen. Mert nem a maxoktól lett négyujjnyi oldalanként a paravertebrálisaim vastagsága például.

Érdekes ez a hétköznapi max dolog is,mert sportolónál belelép a max egész mindenvalóságába az Időfaktor, amelyet nem maga tűz ki az Elkövető,hanem kijelölik (pl. olimpia, meccsek meg ilyenek). De aki,mint én is, a hétköznapokban él, max.  🙂 annyit tud mondani, hogy “idén megcsinálom” vagy “egy hónapon belül megcsinálom”. Miért ne mondhatnánk azt,hogy “gyakorlok,és meglátom,mikor tudom megcsinálni” ?

Nagy lecke volt ebből a szempontból nekem a fekvőtámasz meg a húzódozás is. Nem gyúrtam egyikre sem.Éreztem,hogy a 24-es,főleg egykezes swingektől változás van valami, de nem álmodtam,hogy fekvőzök. Az is teljesen normális, hogy mindenkinek vannak hiányosságai,és nem is lehet minden hiányosságra rákattanni,mert akkor Iksz Ipszilon megőrül hamar… de ha valamit erősítünk, az egész rendszer előremozdul, és ez örömteli.Nagyon örülnék,ha lennének még EFG Gábin kívül is személyek,akik a spárgára gyúrnak. 😀

Valószínűleg a nézőpontom felveti azt a kérdést, hogy nem lehet-e inkább a monotóniától megőrülni? Igaz, meggyet magozni nem szerettem,teljesen őszintén úúúúúúútáltam,és csak a minden tizedik levámolt szemért voltam képes túlélni és sose vallottam be a Nagymamámnak,mert annál meg Őt jobban szerettem, itt megtehetném,de nincs mit: például a rendszeresen végzett kb. hasonló program alapján végzett swing rengeteget mesél Neked a lelkedről-testedről. Csak swing, de ha meglátod a változatosságot a monotóniában,akkor elkezd mesélni a dolog, Rólad elsősorban. És mivel minden alkalommal változol egy kicsit, mégsem lesz soha ugyanaz, mert más tölti ki a formát. A napi energiaszinted, a figyelmed állapota, az ennivalód minőségének hatása, a folyadékfogyasztásod, a stresscopingod, lehetne sorolni.

Azt viszont ezzel a hozzáállással viszont nem lehet megcsinálni,hogy kiteszek egy mérföldkövet a jövőbe, ráírok valamit, és közelítek. Elég nekem annyi,hogy szeretném,és dolgozom érte ennyit meg ennyit. Teszek a hatékonyságért, de nem görcsösen szabályozom. Nem bánom,ha 65 évesen lesz majd csak fűszerkertem,mert nekem a növényekkel való foglalkozás a fő öröm. Nem bánom,ha 5 év múlva snatchelek és csak egyszer egyet széles jókedvemben a 20 vagy 24 kilóssal,mert a dolog domináns része annak a 6-7 gyakorlatnak a tökéletesítése fej fölött biztonságos súlyokkal. Ha nekem annyi idő múlva mondja azt a bigyófídbekkem, hogy oké, akkor annyi. Addig is nagyon jól éreztem magam 🙂

RKC -ként jó, hogy az ember mindig tud sűríteni, komplikálni, nekem az ügyesség növelése jobban dominál,mint a súly növelése. Van egy csomó program,ami rendelkezésre áll, akár kíváncsiságból is letekerni. Még kifejezett cél nélkül is nagyon élvezetes, pusztán azért,mert megfogott az ötlet vagy ilyesmi.

És van egy fontos dolog is, mit hoz az élet. Az élet manapság annyi mindent hoz, hogy ajjaj. Tehát hullámlovagolni se rossz megtanulni kissé…