RKC Konferencia,Szentendre,ismételt próbálkozás

Tegnap három bejegyzésemet törölte a WordPress.com, de most megnéztem, nem viccelődik. Biztos a Hold.

Köszönet: már kétszer megköszöntem, hogy ott lehettem, megteszem harmadszor is. NAGYON jó volt,több okból is:

1. Külön öröm volt Erbszt András, nem mintha nem tátottam volna a számat Váradi Tamás, Zrínyi Miklós, Toncs Péter és Tóth Ádám előadásain. De Erbszt kivételes- a mai magyar egészségügyben a pár világító csillag egyike, aki komolyan veszi, amit csinál- és nyitott a kettlebellre is. Mozgásszervi problémákat mozgással orvosolni…álmodok? Jellemző, hogy az orvosok (mivel nálunk a konfliktus-és kockázatkerülő magatartás, ill. az ellentettje, a buta vakmerőség végleteiben csoportosul a szemlélet) a vélt-biztosan veszélytelen, a “ne is csináljon inkább semmit” -felé terelik az embert, és ha én mégis azt javaslom, mozogjon a panaszos, akkor meg felülírom az orvost, ami meg hülyeség- csak más a véleményem ! És egyre kevésbé érzem magam egyedül.

Igen jó példa Lilla barátosnőm, aki tavaly nagyon komoly, csontfaragós porckorongműtéten esett át, még egy éve sincs, majd olyan útravalót kapott, hogy 6 kilónál nehezebbet SOHA nem emelhet, örüljön, ha rendbejön a lába, amely szinte érzéketlen és irányíthatatlan volt, mellesleg meg 3 gyerek édesanyja. Erre enyhén szólva max. annyit lehet reagálni, hogy hehe.

Lilla 2 Csíky Feri-féle kettlebell-edzésen van túl, és igen jól kezd lenni- Nála lakik Pötyi, amíg át nem tér a 8 (!!!!!!!!júúúúúj!) kilós bellre. Megint az a kérdésem:

NA? HATÉKONY?

2. Másik kategória volt Paksi András és Kónya Gyuri, akik idő-,élet-és üzletvezetési blokkokat tartottak, nem tudom, ennek hatására-e, de már kedd van és még mindig nem nőttek a fejemre a tennivalók, nyugton vannak. (emellett  még nem világosodtam meg és nem nyomtam ki a 60 kilóst sem bent pressben 🙂 )

3. Harmadik kategória Matyi volt, aki mókás-filozofikusan, a szokott stílusában mesélte el a Beast Challange-re való felkészülését, érdemes volt AMÚGY is hallgatni.

4. Megint kategória  Csíky Feri, aki a triggermasszázs-SMR szemszögéből világította meg az RKC rendszerét, vagyis azoknak a “felhasználóknak” az oldaláról, akik a fájdalomból indulnak a pozitív értékek felé-és akikhez a legtöbb közöm szerény véleményem szerint nekem is lesz a jövőben.

Az AMÚGY-ról: úttörőnek lehetne nevezni ezt a mikro-társadalmat a mai magyar társadalomban, akiket nem a lakóhelyük, politikai nézeteik vagy a csipkeverés művelése tart össze ilyen jól, talán nem is egy vasgolyó,hanem ez az  AMÚGY– ezért talán az útépítő lenne a megfelelő szó. Azonosságot találtam az előadókban (is) témától függetlenül az általam érvényesnek tartott szemléletre, arra a habitusra, amely szerint egy másik emberre csak akkor nézhetsz le, ha a kezedet nyújtod Neki, hogy felsegítsd. Emellett az élet, edzés mikéntjeinek, jobbá tételének megbeszélése ill. az eredményekről való beszámolás lehetett volna egy olyan nap is, ahonnan teljesen letaglózva megyek haza Pécsre, hogy én meg még nem tartok sehol,meg hű micsoda dolgok, de nem: sokkal lelkesebb vagyok, jópárszor végiggondoltam az előadások mindegyikét, mert nagyon hasznosnak és érdekesnek találtam, és nagyon örülök neki, hogy ilyen profik /ügyesek/sikeresek.

Azt hiszem, itt van a Kutya elásva,miért szeretem én anyira ezt a magyar kettlebelles társaságot.

A Vizesnyolcas ippon értékű találat volt, nyugis, új, nem flancos, de nagyon szép, kulturált hely.

Végszó: jobb nem is lehetett volna.